A kép a flickr-ről van.

 A múltkori dalszövegmagyarázat után nincs is mit mondanom, jöjjön akkor Stux! Méghozzá egy 1927 körül, Berlinben készült változattal. Előadja a Ronnie Munro Orchester.

Hát igen, itt nincs még szöveg, dallam annál inkább:)) És a cím is egészen más volt, Oh! Carrie oh! Carrie, come let us dance. Azt hiszem, ennek a dalnak érdekes története lehet, úgyhogy utána is fogok járni és később visszatérek rá. Addig is, íme, a szöveges változat (szöveg: Harmath Imre) - kedvenc sorom: 'Stux maga bősz, mint egy Dumas-regény'

Remélem, hogy rám ismer

a mélyen tisztelt ház,

bonjour és a jó napot.

Most jöttem meg Párizsból

és oly nagy ott a láz,

hogy én most ilyen vagyok.

 

Előnyösen hatott rám az Eiffel-torony,

Notre Dame és a kies Bois de Boulogne.

Chevalier modorát is így átvettem én,

s a nő mind sóhajt felém.

 

Ref.:

Stux maga vérbeli párizsi lett,

képzelem, hogy sír egy pár midinett.

Stux maga jobb, mint a Chevalier,

az ember nem látná,

én úgy éljek el se hinné.

Stux maga bősz, mint egy Dumas-regény,

jóba’ leszünk ugye maga meg én.

Stux hisz ma magába mindenki szerelmes,

Stux maga veszedelmes.

 

Nem csodálom, megfőztem 

a Miss Tinguette-t is,

ilyen boy mindenütt kell.

Érdekes, hogy Párizsban

a tojás mindig friss,

ez az egy nem romlik el.

 

Elmondtam a Ritzben tegnap egy-két revue-t,

mondta is a gloknis: Stux ez nékem befűt.

Van a Bajza utca sarkán egy kis palota,

remélem, eljön oda.

Ref.

Tessék kérem megfigyelni

ezt a gráciát,

itt minden mutatva lesz.

Hogy forgatom például

a sétapálcikát,

akár a …………….

 

Sajnos ez a sikk belőlem mindig kilóg,

le is fogytam két hét alatt negyven kilót.

Színházban vagy orfeumban, bárhol látnak ők,

üldöznek a kicsi nők.

 

Ref.

 ui.: Facebookon keressetek Orfeum Blog név alatt - posztmentes időszakban képekkel szórakoztatok ott:))