Orfeum

A mai posztban Dorothy Donegan fog zenélni.  Egy, a magyar füleknek is ismerős dallam következik, amit az előadó a maga stílusára formálva ad elő, egészen lenyűgöző módon. Külön felhívom a figyelmet az intenzív lábmozgásra, Cab Callowayre a háttérben, a mozgó színpados koreográfiára és természetesen az utolsó percekre, ahol az indulatok olyannyira elszabadulnak, hogy mindenki őrült táncban tör ki:))

Eljött a szombat, végre kiderül, mi történt Lellén.

Magyar változatból - akár előadót, akár szöveget tekintve - is több van, de azért olyan jól nem állunk, mint amennyit Makin' Whoopee kapcsán össze lehet szedni....Énekelte a lellei történetet például Fényes Kató, Kazal László, Darvas Iván és Kern András is. Gondolkoztam azon, hogy melyiket válasszam ki a régi változatok közül, de arra jutottam, inkább az eredetit teszem a mai mellé. Később még úgyis sorra kerül más magyar feldolgozás is:)

Először tehát a Makin' Whoopee Eddie Cantortól - ezúton is ajánlom az előző posztban található videót vele.

A magyar dalszöveget G. Dénes György írta. A szerelmi szálon kívül nem sok hasonlóság van. Kedvenc sort most nem is emelnék ki, inkább a történet egésze az, ami zseniális.

Ez jön most. Egy olyan előadótól, aki a dal eredetijének egyik előadójára, Frank Sinatrára nevében,  az előbb hallott Eddie Cantorra pedig valamelyest külsejében hasonlít:)

A Balatonra egy hétre jöttem,
Hogy vitorlázzak, s napozzak közben,
Mikor egy nő ült römizni mellém,
Ez történt Lellén.

Kék volt az égbolt, a nő oly szép volt,
Viszont a joker nálam sosem volt,
Kopogott folyton, csak nézett szendén,
Ez történt Lellén.

Mások táncolni mentek,
Oly lágyan szólt a jazz,
Partnerem így szólt hozzám:
"Parti után majd boldog lesz",

S egy álló héten römizett vélem,
Elnyert ő mindent, órám s a pénzem,
És aztán eltűnt szótlanul, szendén,
Ez történt Lellén.

Gondoltam, most megfürdök,
Mielőtt elmegyek,
De rájöttem, trikóm sincs,
Elnyerte azt is, most mit tegyek?

Haza indultam, úgy, ahogy jöttem,
Piszkos maradtam, nem is fürödtem,
Gyalog ballagok a vonat mentén,
Ez történt Lellén.

ui.: Ha tetszett, Facebookon keressetek Orfeum Blog név alatt - posztmentes időszakban képekkel szórakoztatok ott:))

/képek:

http://www.fanpix.net/picture-gallery/eddie-cantor-picture-17273323.htm

http://www.budapestbar.hu/kepek/2011-marcius-2-a38/

A szombati dalt magyarul Ez történt Lellén címmel ismerjük. Van azonban ennek egy sokkal ismertebb előzménye, a Makin’ Whoopee! Merthogy a dallam ugyanaz, a szöveg különbözik csak. Az eredeti zenéjét Walter Donaldson   szerezte, szövegét pedig Gus Kahn írta. A dal szerzői sem kis nevek, de én most én mégis inkább egy nagy kedvencemre térek ki bővebben – hátha róla kevesebben hallottak. Ő nem más, mint a dal első előadója, Eddie Cantor. Életrajza itt olvasható angolul, én most inkább a produkciót beszéltetem ehelyett. Íme, egy 1923-ban készült felvétel. Egy korabeli stand-up műsor, vaudeville dalokkal színesítve. Nehezen találok rá megfelelő jelzőt. Végtelenül bájos.

Annak, aki nézi a Boardwalk Empire című sorozatot, talán ismerős lehetett. Az előbbi műsorszám ugyanis több részletben feltűnik a sorozatban is, akárcsak Eddie Cantor alakja, itt például énekel.

Szóval, ő adta elő először a Makin Whoopee-t is. Ez egyébként az azonos című, 1928-as musical és film betétdala volt. A teljes dalszöveg alább olvasható - érdekes lesz majd összevetni a magyarral. Mellékelem Marlene Dietrich előadását is - Eddie Cantor majd szombaton lesz.

Ev'ry time I hear that march from Lohengrin,
I am always on the outside looking in,
Maybe that is why I see the funny side
When I see a fallen brother take a bride.
Weddings make a lot of people sad.
But if you're not the groom it's not so bad...

Another bride,
Another June,
Another sunny
Honeymoon,
Another season,
Another reason
For Makin' Whoopee.

A lot of shoes
A lot of rice
The groom is nervous
He answers twice
It's really killin'
That he's so willin'
to make whoopee!

Picture a little love-nest,
Down where the roses cling,
Picture the same sweet lovenest,
Think what a year can bring.
He's washing dishes
And baby clothes
He's so ambitious
He even sews
But don't forget, folks
That's what you get, folks,
for Makin' Whoopee!

Another year
Or maybe less
What's this I hear?
Well, can't you guess?
She feels neglected
And he's suspected
Of Makin' Whoopee!

She sits alone
'Most every night
He doesn't 'phone
Or even write,
He says he's "busy"
But she says "is he?"
He's Makin' Whoopee!

He doesn't make much money
Five thousand dollars, per
Some judge, who thinks he's funny
Says, "You pay six to her".
He says: "Now judge, suppose I fail?"
The judge says, "Budge, right into jail!
You'd better keep her,
You'll find it's cheaper
Than Makin' Whoopee!!"

A dalnak számos feldolgozása van még, nehéz is lenne összeszedni ezeket. Néhány közülük: Ella Fitzgerald, Frank Sinatra, Bing Cosby, Art Tatum, Nat King Cole, Dr. John, Elton John, Ray Charles, Louis Armstrong, Michelle Pfeiffer A csodálatos Baker fiúkban. A második kedvenc Woody Allen-filmemben, a Férjek és feleségekben is elhangzik egy részlet belőle a háttérben. Az Everyone says i love you című filmben pedig az egész dal. A sor folytatható még. 

A  kedvencemmel zárom a mai felvezető posztot, szombaton pedig a magyar változattal folytatom:

Oscar Peterson - Stephane Grappelli

ui.: Ha tetszett, Facebookon keressetek Orfeum Blog név alatt - posztmentes időszakban képekkel szórakoztatok ott:))

/kép: http://posteritati.com/

Korábban részletesen írtam a két agóratenyésztő szerelméről szóló, Tersánszky Józsi Jenő és Nagy Lajos forgatókönyve alapján készült filmről, az Egy tál lencséről. A filmben elhangzó dalok Márkus Alfréd-Békeffy István és Vadnay László szerzeményei. Ilyen például a Gyűlölöm a vadvirágos rétet is (az erről szóló blogbejegyzés itt van), és az ahhoz hasonlóan bravúros szövegvilágú A szívemben titokban című dalocska is.

A dalszöveg zseniális, mint általában. Könnyed, az is lehet, hogy butácska, de mégis annyi leleményesség és bravúr van benne! Kedvenc részem:

„Himbálj, himbálj, ez az új tánc most sikk.

Egy hölgy egy úr karjába siklik.
Nincs ennél szebb, aki hisztériás,

hölgyek, urak, ez a gyógymód csodás.”

Íme, az egész: 

A szívemben titokban ezeregy nagy titok van.
Ezeregy nagy talány, mind más ahány s erre nagy ok van.
Lefogadnám akárki ki se merné találni.
De ha táncba himbálsz e titkot sikerül kitalálni.
Himbálj, himbálj himbatánc, homlokunkon nincs ma ránc.
Csobbanj, lobbanj szoríts jobban, most súgd meg, hogy mit kívánsz.

A szívedben titokban neked is nagy titok van,
De ma minden titkot kitárok, ha csak el nem hibázod.
Himbálj, himbálj, ez az új tánc most sikk. Egy hölgy egy úr karjába siklik.
Nincs ennél szebb, aki hisztériás, hölgyek, urak, ez a gyógymód csodás.
A szívedben titokban neked is nagy titok van,
De ma minden titkot kitárok, ha csak el nem hibázod.

A szívemben titokban ezeregy nagy titok van.
Ezeregy nagy talány, mind más ahány s erre nagy ok van.
Lefogadnám akárki ki se merné találni.
De ha táncba himbálsz e titkot sikerül kitalálni.
Himbálj, himbálj himbatánc, homlokunkon nincs ma ránc.
Csobbanj, lobbanj szoríts jobban, most súgd meg, hogy mit kívánsz.

A szívedben titokban neked is nagy titok van,
De ma minden titkot kitárok, ha csak el nem hibázod,
ha csak el nem hibázod, ha csak el nem hibázod.

 

Karády Katalin így énekelte:

Szalóki Ági meg így:

A fenti kép forrása: flickr, Black History Album. A képen látható pár a kedvenc táncomat, a lindy hopot táncolja épp. Bővebb videó nézhető erről: itt. Én ezzel azonosítottam a himbatáncot, de kommentekben várok egyéb javaslatot is:)

 ui.: Ha tetszett, Facebookon keressetek Orfeum Blog név alatt - posztmentes időszakban képekkel szórakoztatok ott:))

A mai posztot Csáth Géza írta. 1909-ben jelent meg a Nyugatban:

A pesti utcákat nem a csárdák látják el zenei anyaggal. A Nagy-körúton, Tisza Kálmán-téren és a Rádai utcában az éjfél után hazatántorgó lumpok immár nem azt a virágot siratják, amelyik "elhervadt a nyáron" és nem a "darumadarat" idézik, aki valahová útnak indult, mint például Nagy János uram szokta Kecskeméten, ha becsudálkozva hazaballag a korcsmából. Az utcán szaladgáló és árukat szállító iparos inasok, rikkancsok, csibészek, varrólánykák se tőrödnek többé a "holttesttel", amelyet "kitettek az udvarra." A pesti dalokat, a pesti utcák zörgő zenéjének elröppenő füttyszólamait a orfeumok, az operettszínházak és kabarék szállítják.

Miután legutóbb elég részletesen írtam Zerkovitz életéről, ma nagyon rövid leszek. Beszéljen inkább a mű. Mostantól picit lassítok a tempón, és az eredeti változat mellett csak egy mait mutatok meg. Jelen esetben például van még más feldolgozás is, és ezek szerepelni is fognak előbb-utóbb a blogon, de most csak egyet választottam ki ezek közül.

Elsőként tehát ez, az aktuális kedvenc változatom, Szabó Esztertől:

A címből kölcsönzött Kosztolányi-idézet megértéséhez nem árt ismerni a szombati dal szerzőjének életét. Hát, ma ez következik. A főhős tehát egy építész, aki egyszerre volt a magyar sanzonkirály és operettkirály: Zerkovitz Béla.

A pesti aszfalt muzsikusának tartott Zerkovitz valójában nem a fővárosban, hanem Szegeden született, 1881-ben. Gyerekkora rendkívül bohémnak mondható. Zenerajongó édesanyja révén otthon állandóan szólt a zongora, az ének. Olvasni nem olvasókönyvből, de mégcsak nem is cégtáblákról tanult meg, mint kortársai, hanem színlapokból. Ha épp nem zenét hallgatott a családi fészekben, és nem is a színlapokon gyakorolta az olvasást, a Barokaldi-cirkusz előadásait látogatta. Zsebpénzét általában a bohócra költötte. Így mulat egy magyar úr már gyerekként! A bohóc egyébként mély nyomokat hagyott benne, saját bevallása szerint: „Nagyobb tisztelettel néztem erre a bohócra, mint jóval később a műegyetemi tanáraimra.” /kép: http://superstarling.tumblr.com/

Jöjjön akkor a Hamvadó cigarettavég!

Szombaton a Hamvadó cigarettavég különböző változatai lesznek a blogon. És még az is lehet, hogy lesz folytatás is, annyi posztolásra érdemes videót tudnék kiválasztani. Nem is csoda, ezt a dalt és előadóját, Karády Katalint azok is ismerik, akiket mégcsak nem is érdekel ez a korszak.

Közhellyé nemesedtek mindketten. Karády persze érdekes, bár számomra  egyáltalán nem színészi vagy énekesnői képességei miatt, hanem azért, mert egy  amerikai módszerekkel, profin felépített sztár volt ő saját korában, akinek mítosza olyan erős, hogy nevével még ma is sok minden eladható.

Szóval, érdekes annak története, hogy hogyan lett belőle „az örök díva”, és majd fogok is erről írni, mert naná, hogy lesznek még Karády-dalok a blogon. Ma azonban egy kevésbé ismert figuráról, az egyik leghíresebb slágerének szerzőjéről lesz szó. Hegedűs Tamásról.

A mai zenénk tehát az európai tangóőrület idejéről való, címe: Ne nézzen úgy rám! Öt változatot mutatok be és a dalszöveget.

Kezdjük a nagyszerű Törőcsik Marival:

A tangó eredete, sok máshoz hasonlóan, vitatott. Annyi azért kijelenthető még így is, hogy az Új Világból érkezett ez a zenei stílus és tánc. Aki jobban el szeretne mélyedni a témában, nézze meg ezt a linkgyűjteményt. A történetről röviden pedig itt lehet olvasni - ebben a cikkben szó van minden tévhitről és érdekességről is, ami a tangóhoz köthető, így például arról is, hogy a férfiak először a női lépéseket tanulták meg. A tangó számunkra most azért érdekes, mert a szombati dal egy tangó-utánérzés lesz.

A tangó eleinte a munkások körében, bordélyházakban, bérházak udvarán volt hallható. A XX. század elejére azonban már a magasabb társadalmi osztályok körében is kedvelt volt. Így juthatott el Európába is. Néhány argentín utazó megismertette ezt a stílust a franciákkal, az 1910-es évekre pedig már igazi divat lett belőle: Franciaországtól Oroszországig hódított az új stílus. Magyarországon is tombolt a tangó-őrület, erről számol be az alábbi képeslap is:

Szóval, a Lovagias ügy című film slágere, A bankban nincsen betétem a mai téma.

Zenéjét Márkus Alfréd szerezte, a szöveget pedig a Békeffy-Vadnay páros. Olyan is, és ezt teljes mértékben pozitívan mondom! Már a felütés remek, a „szimpla a lényem” jellemzéssel. „Egy a fő, a nő, hogyha jő” – ez szintén. Azt hiszem, ebből sem tudnék egy sort kiemelni mint kedvencet. Inkább egy rímpárt: betétem-setéten. 

A húszas évek emberével sok közös élményünk lehet, akkor is, ha időben távol vagyunk egymástól. Ilyen közös élmény lehet a gazdasági világválság, a pénztelenség átélése. Nem túl vidám téma, tudom. Annál vidámabb lesz azonban a dal! 

A dal, ami az 1937-es Lovagias ügy című filmben hangzik fel.

Először szöveg nélkül hangzik el. Az angolul Banan's Skin Stomp (Baby Let Alone The Bananas) című dalt Dajos Béla zenekara játssza itt. Talán érdekes lesz az információ, hogy Dajos Béla (1897-1978) eredeti neve Leon Golzmann és Kijevben született. Orosz-zsidó-magyar származású. Nevét akkor változtatta meg magyarosabb hangzásúra, amikor az I. világháborút követően Berlinben dolgozott: a magyar dalok ugyanis nagyon népszerűek voltak ott. A II. világháború elől Argentínába távozott, és ott is halt meg.

Az oldalt látható emblematikus szoknyán kívül magyar sláger is köthető a banánhoz. A Rokonok című filmben is hallható, zseniális szöveg- és dallamvilágú Oly' jól csúszik ez a banánhéj!-ra gondolok.

Amikor Turay Ida bejelentette otthon, hogy Békeffy István feleségül akarja venni, az apa állítólag ezt válaszolta: „Én olyanhoz nem adlak, aki olyan hülye szövegeket ír, mint az, hogy oly’ jól csúszik ez a banánhéj.”

Természetesen végül aztán összeházasodtak, majd be is költöztek a Gresham Palota hatszobás lakosztályába.

 A kép a flickr-ről van.

 A múltkori dalszövegmagyarázat után nincs is mit mondanom, jöjjön akkor Stux! Méghozzá egy 1927 körül, Berlinben készült változattal. Előadja a Ronnie Munro Orchester.

A szombati dal egy nagyon vidám darab lesz, főszereplője pedig nem más, mint:

/kép: http://operett-kotta.atw.hu/regidalok.htm/ Stuxnak remek dalszövege van, igazi műalkotás. Ennél sokkal szebben és részletesebben ír ez a cikk a korabeli dalszövegekről és példaként a Stuxról.

Vannak viszont ma már nehezebben érthető szavak, sorok.

A szerdai posztból tudható, hogy a címadó dal az Egy tál lencse című filmben hangzott fel először, két agoranyúl-tenyésztőtől. A szöveg alapján valamivel komolyabb, giccsben gazdag szerelmi drámának képzeltem volna el a filmet. Ehhez képest már a nyitóképben vidám, zenés filmvígjátékként határozzák meg - ami azért giccsben gazdag marad, szerencsére. És tényleg vidám is. Személyes kedvencem a keresztrejtvényen nyert kombiné, ami az egész bonyodalmat elindítja, de maguk a szereplők is egészen parodisztikusak mai szemmel nézve: a  film végén a boldog szerelmesek nyúltelepén dolgozó féltékeny méltóságos úr, a Karády-Jávor páros mint nyúltenyésztő....:)) A forgatókönyvet Nagy Lajos írta és Tersánszky Józsi Jenő. (Utóbbi vázlatos életrajzát ajánlom elolvasni annak, aki nem ismerné. Ebből kiderül az is, hogy  zenehumoristaként is voltak fellépései: Klikk. Misi Mókus kalandjait is neki köszönhetjük egyébként.)

Most rendhagyó módon először a mai változattal kezdem, merthogy ez a kedvencem. (Sőt, nekem az eredeti nem is tetszett, de ez titok!)

Az  1941-es Egy tál lencse című film forgatókönyvét Tersánszky Józsi Jenő és Nagy Lajos írták. Ettől függetlenül, ha azt mondják nekem, hogy van itt egy film, aminek a főszereplői agóranyúl tenyésztéssel foglalkoznak…. hát, nem mondom, hogy szaladnék a moziba be, mint Rozi. Az a(n)góranyúl maximum pulcsiként jöhetne nálam számításba, ha már filmről van szó, és akkor is csak az Ed Wood szerepét játszó Johnny Depp-en.

A mai bejegyzésben a filmről és a benne elhangzó dal(ok)ról írok.

Az orfeumi élet este indul be. Horváth Jenő és Halász Rudolf szerzeményéből pedig tudjuk: Este fess a pesti nő

Ma ennek a dalnak régi és modern változata lesz.

Ez a legrégebbi felvétel, amit találtam. 1946 körül készült, előadja Gáspár Endre és a H. M. V. Tánczenekar. Érdemes meghallgatni, az énekhang illeszkedik a korabeli trendbe ('jahhhj, leszalad....' sor átélése külön emel rajta és persze a táxi), a zene pedig jó:)) Mindez a tovább után:

Mi is az az orfeum?

Mulatóhely. Az emberek az asztalnál italoztak, közben pedig a színpadon szórakoztatták őket. Elsősorban zenés, énekes (kuplék) számokkal, de artisták és más mutatványosok is felléptek itt. Az első budapesti orfeum – a Vígszínház helyén – a hangzatos Új Világ nevet viselte. Ezt 1870-ben bontották le, de a város nem maradt orfeum nélkül. A szórakozni vágyók járhattak például a Kék macskába, ahol a szokásos műsorszámok mellett olyan egyfelvonásos vígjátékokat is bemutattak, amik a korabeli politikai, társadalmi jelenségekkel foglalkoztak.

De járhattak a kevésbé fantáziadús nevű Első Fővárosi Orfeumba is, ami 1871-ben nyílt meg a Nagymező utcában. Működött még kávéházhoz hasonló hely is, a Dob utcában, Foliès Caprice néven. További kisebb mulatók voltak még: Prugmayer (később Herzmann), Wekerle Mulató,  Mehádia, Wertheimer orfeum, Mandl Mulató, Admiral,  Tabarin (Nemzetközi orfeum), Berger pince, Imperial, Capri,  Fodor,  Friedmann orfeum (Kristálypalota), Steinhardt orfeum,  Trocadero (Tátra orfeum), Jardin d’Hiver,  Jardin de Paris, Parisienne, Pavillon Mascotte (Palais de Danse), Royal Orfeum, Moulin Rouge és név alapján a személyes kedvencem, az egykori Kék macska méltó párja, a Kék egér.

Szóval, volt lehetőség a mulatásra bőven….

Ez a blog is egyfajta mulatóhely lesz. Régi dalok, kuplék, esetleg kabaréjelenetek lesznek a szombati posztokban – és mennyiségi korlátozás nélkül lehet italozni az olvasása közben. Szerdánként pedig majd egy-egy előadó, film, zeneszerző, szövegíró kerül a középpontba. Akikért rajongani lehet(ett).

Nem unalmas gramofon-hangulatot szeretnék teremteni. Persze, alapvetően régi zenékről van szó, de olyanokról, amik ma is megállják a helyüket vagy érdekesek lehetnek valamiért. Vicces dalszövegek, meglepő előadásmód, vidám képek, ilyesmik….Külföldi minták….Sőt, általában ezek feldolgozásairól is szó lesz, szóval, egyszerre lesz régi és modern:))

/kép:http://21stcenturyschools.com/