Miután legutóbb elég részletesen írtam Zerkovitz életéről, ma nagyon rövid leszek. Beszéljen inkább a mű. Mostantól picit lassítok a tempón, és az eredeti változat mellett csak egy mait mutatok meg. Jelen esetben például van még más feldolgozás is, és ezek szerepelni is fognak előbb-utóbb a blogon, de most csak egyet választottam ki ezek közül.
Elsőként tehát ez, az aktuális kedvenc változatom, Szabó Esztertől:
Szegény, szegény
Apró legény
Ma este munkába állsz.
Mókázz, nevess,
Hogy pénzt keress!
Ha kell, a fejedre állsz!
Most még tiéd
Mező s a rét,
Most még van játékszered.
De este már
A munka vár,
Kezdődik az életed.
Ref.
Tanulj meg fiacskám komédiázni!
Tanulj meg kacagni, sírni, ha kell!
Tanulj a rosszhoz is jó képet vágni!
Magaddal törődj csak, más senkivel!
Ne higgy a barátnak, hű szeretőnek!
Ne higgy az eskünek! Ne higgy soha!
Tanulj meg fiacskám komédiázni,
Mert minden, minden csak komédia!
Nem voltam én
Mindig szegény,
Jó anyám gonddal nevelt.
Ágyam fölött
Ő őrködött
S altatódalt énekelt.
Múlt az idő
És jött a nő,
S én hittem neki bután.
Cirkuszban volt,
Ott lovagolt,
És én mentem a cirkusz után.
Ref.
Ő volt a fény
Éltem egén,
Miként egy oltári szent.
De jött egy más
Komédiás
S ő már a másikkal ment.
Jókedvű volt,
Rád nem gondolt.
Jó anyád cserben hagyott.
De jó apád
Vigyázz reád,
Ő lesz az őrangyalod.
Ref.
És az archív változat: